idosek otthona img

Református Egyház soltvadkerti gyülekezete

A soltvadkerti reformátusok az elsők között települtek be az 1700-as évek elején. 1794-ben épült fel templomuk, a hívek összefogásának köszönhetően pedig iskolaterem és tanítói lakás is épült a templom mögött.

A Soltvadkertre betelepülő református svábokat illetően a nagyszékelyi családkönyv 1722-ben hét család idekötődéséről számol be, akiket újabb családok követtek az 1740-es években.

Hosszú üldöztetés, viszontagságos évek után II. Ferenc császár és király engedélyével 1794. szeptember 26-án déli 12 órakor elkészült a mai templom, mely napkeletre néz. A csonka toronyba két harang került. A kisharangot Lechner Antal öntötte 1760-ban, a második harangot Hirsch Henrik önttette, akinek nagy érdeme volt abban, hogy a templom megépült. A szentelést 1795. május 14-én áldozócsütörtökön Veresmarty Végh Sámuel szuperintendens végezte el. 1797. április 2-án a Kunszentmiklóson tartott egyházmegyei közgyűlés a soltvadkerti egyházat anyaegyházzá nyilvánította és külön lelkész választására, tartására adott engedélyt.

Az első lelkipásztor Poór Bertalan 1797-ben pünkösd vasárnapon tartotta székfoglaló beszédét és még abban az esztendőben megválasztotta a 12 tagú presbitériumot. Fáradozásának fő célkitűzése volt az iskolaügy előmozdítása. Mivel a régi iskolát, ami imaterem is volt a kőtemplom építése előtt lelkészlakká alakították. A hívek összefogásának köszönhetően iskolaterem és tanítói lakás épült a templom mögött. 

Orgonát vásároltak, toronyórát helyeztek el a javított toronyban és megszerezték a gyülekezeti életet, az iskolai hitoktatási rendet, az istentiszteletek rendjét, úrvacsora vétel időpontját és a beteglátogatásokat.
Rendszeresek a gyülekezeti megmozdulások, műsoros teadélutánok, a házasok és, konfirmandusok kerekévfordulós ünnepei. 1991-ben visszakapott iskolájukban 130 beiratkozott gyerekkel megindult a német és az angol nyelv oktatása.

2004-ben toronyórát építettek be a toronyba, valamint átvették a magánkézben lévő soltvadkerti idősek otthonát. Ebben az intézményben 30 dolgozó 68 lakót lát el.
Napjainkig kilenc lelkipásztor teljesített szolgálatot a soltvadkerti református egyház élén. A felekezethez tartozó tagok száma mintegy kilencszáz fő.

Lelkipásztorok

  • 1797-1820 Poór Bertalan
  • 1820-1854 Schilling András
  • 1854-1878 Sedivi József
  • 1878-1915 Kiss Adolf
  • 1915-1952 Vásárhelyi Pál
  • 1952-1956 Dr. Körpöly Kálmán
  • 1956-1972 Göbölyös László
  • 1972-1980 Sípos Árpád
  • 1980-2001 Kovács János
  • 2001- Sípos Ajtony Levente

A Soltvadkerti Református Egyházközség fenntartásában működő Református Idősek Otthona és Idősek Klubja 2004-ben kezdte meg működését. Az Otthon ötven fő számára biztosít tartós bentlakásos elhelyezés keretében teljes körű ellátást, ápolást, gondozást. Az otthon új építésű, a mai kor követelményeinek megfelelő, korszerű és kiemelkedő infrastrukturális adottságokkal rendelkezik. Az alacsony ellátotti létszám lehetővé teszi a családias légkört, elősegítve ezzel a személyre szabott ellátás minél teljesebb megvalósulását. Az intézmény a teljes körű ellátás keretében napi háromszori étkeztetést biztosít. Fontos, hogy házias jellegű ételek kerüljenek a lakók asztalára. Szükség szerint a diétás étkeztetés valamennyi fajtáját nyújtják a lakóknak.

A lakók ápolásáról szakképzett nővérek gondoskodnak, a szakosított egészségügyi ellátásokhoz való hozzájutást minden esetben megszervezi az intézmény. A foglalkoztatás keretében változatos programokat állítanak össze, így mindenki megtalálhatja a kedvére való szabadidős elfoglaltságot. Az otthonban elsősorban református felekezetű lakókat gondoznak, de felekezettől függetlenül mindenki elhelyezésre kerülhet. Az egyéni lelkigondozás mindenki számára egyformán biztosított. A lakók spirituális fejlődését egyéni és csoportos formájában a bibliaórák, az áhítatok, a vasárnaponkénti Istentiszteletek teszik lehetővé, de a más felekezethez tartozók is szabadon gyakorolhatják vallásukat. Az intézményhez tartozó Idősek Klubjában elsősorban a helybéliek számára kínálnak programokat, megszervezik az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, egyszeri meleg ételt biztosítnak. Az idősek klubja közösségformáló erejével is támogatja az idős embereket.

A népesség elöregedése Soltvadkerten is megfigyelhető tényező. A város lakóinak száma sajnos folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, ma körülbelül 7666 fő. Jellemző adat, hogy amíg a 2007-es évben 68 gyermek született, az elhalálozottak száma 96 fő volt. A számadatok szerint a lakosság megközelítőleg 19 %-a a 62 év feletti korosztályhoz tartozik. Ez a számadat azonban nem tartalmaz minden nyugdíjast, és a rokkantnyugdíjasokat, a fiatalabb fogyatékkal élőket sem. Bár idősellátásról beszélünk, de ellátási feladataink rájuk is kiterjednek. Majdnem kétszer több az idős nő, mint a férfi. Ez arra enged is következtetni, és a tapasztaltak is azt támasztják alá, hogy sokan élnek özvegyen, magányosan. Jellemzően mezőgazdasági múltú település vagyunk, bár a korábbi években az ipari termelés is sok családnak jelentette a megélhetés egy részét. Az itt élő emberek erejük kizsigerelésével rengeteget dolgoztak, ritkán került sor pihenésre, rekreációra. Természetesen volt ennek sok jó oldala is. A település és lakossága szépen fejlődött. Jellemző volt a családok összefogása, megvalósult a gyerekek munkára nevelése. A megfeszített munka, a mezőgazdaságban használt vegyszerek, az életmód, otthagyták nyomukat az emberek szervezetében. Már a fiatal nyugdíjasok közül is nagyon sokan szív és érrendszeri betegségekkel terheltek, mozgásszervi problémáktól szenvednek.

Gyakoriak a lelki zavarok, a depresszió, ami közvetetten felgyorsítja a demencia folyamatát is. Ezek vonzata többek között az egészségügyi ellátásra való fokozott rászorultság, a magas gyógyszerfogyasztás, a szociális ellátások szükségessége. A lakosság nagy százaléka kevés biztosítási idővel, alacsony jövedelmekkel A lakosság nagy százaléka kevés biztosítási idővel, alacsony jövedelmekkel vonult nyugdíjba. A publikációk szerint az átlagnyugdíj Magyarországon 2008-ban 85 000Ft körül alakul. A helyi ellátórendszerben megjelenő nyugdíjasok jövedelmei alapján becsült adatok szerint helyileg nagyon messze elmaradunk az országos átlagtól. Ez nehézséget jelent az egyén létfenntartásában, de fokozott terhet ró az ellátásra is, hiszen a térítési díjaknál jelentős támogatást kell nyújtani. A gondoskodás, gondozás gyakorlata egyidős az emberiséggel. Két életszakaszban az embernek feltétlen szüksége van a gondoskodásra, ez a csecsemő és gyermekkor, és az élet utolsó szakasza, az öregkor. Gondoskodást igényelnek a szülő nők, a beteg emberek is.

A különböző korok, és különböző kultúrák embere társadalmi berendezkedésétől, fejlettségétől, szokásrendjétől függően viszonyult az átlagtól eltérő, beteg, idős, mások segítségére szoruló emberhez. Magyarországon az volt a jellemző, hogy az idős ember együtt élt családjával, és lehetőségeikhez mérten gondoskodtak róla. Azoknak az időseknek a léte vált bizonytalanná, akiknek nem volt családjuk, vagy a család kitaszította őket. Ők, amíg bírták, munkájukkal tartották el magukat, sokuk koldulni kényszerült. A magukra maradt betegek, öregek ellátását hosszú ideig az egyház vállalta fel. A rászorulókat kórházakban, ispotályokban, aggmenházakban látták el. A fent említett nagyobb intézményeken kívül említést kell még tenni a kisebb falvakban is létező szegényházakról, szegényszobákról.